Wass
Albert: Szívpalota titka
Minden
szívnek van egy csodakertje,
a
kert közepében van egy palota,
s
minden palotában egy fekete szoba.
A
fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten.
Egyedül.
Néha
a palota zsivajába,
s
a tavaszodba belehegedül.
Olyankor
ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan
peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe
mintha ezer kés hasítna:
zokog,
zokog a csontvázembered.)
Idegen
szemektől kacagással véded,
jaj
csak meg ne lássák: drágább
mint a kincs!
Mások
palotáit irigykedve nézed:
neki
nincs! neki nincs!
Pedig:
minden
szívnek van egy csodakertje,
s
minden csodakertben van egy palota.
S
bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden
palotában egy fekete szoba
|
|
|
|
